Könyvek menzakaja mellé

Már pár hete elkezdődött az iskola (kinek az általános, kinek a közép), ennek apropóján, és A repülő osztály című könyv bemutatása kapcsán, összegyűjtöttünk egy pár iskolákhoz fűződő, iskolás témájú könyvet.


Általános iskolásokról szóló történet az Ella és Barátai. Egy alsótagozatos osztály nem mindennapi kalandjairól számol be ez a könyv. A finn szerző fergeteges humorral mutatja be a kisiskolások titkokkal, megfejtenivaló játékos rejtvényekkel teli hétköznapjait, azt hogy milyen sajátosan érzékelik, és értelmezik a gyerekek a felnőttek világát.

Esti mesének nem ajánljuk, mert felolvasásakor, a mesélő és a hallagtóság is gurul a nevetéstől. Az Ella sorozat Finnországban olyan sikert aratott, hogy szerepel az általános iskolák tantervében, mintegy kötelező olvasmányként. 2011-ben jelent meg, szintén Kovács Ottilia fordításában a sorozat második darabja az Ella újabb kalandjai. Timo Parvelával személyesen is találkozhattak az olvasók itt nálunk a Két Egérben a tavaszi Kis Könyves Éj rendezvényen.


Szintén az általános iskolás korosztálynak szól  az amerikai Jeff Kinney Egy ropi naplója sorozata. A napló formátumban, vicces rajzokkal illusztrált kötetek főszereplője Gregory. Greg hétköznapjait gyenge testalkata, és túlságosan vad természetű bátyja teszik pokollá.

A kötetek olyan tipográfiai megoldással készültek, hogy már viszonylag kezdő olvasók is boldogulnak velük, a nyelvezete pedig könnyed, és vicces. Elsőolvasósnak azért nem ajánlanám, de kiskamaszoknak tökéletes, ha meg akarjuk velük szerettetni az olvasást.


Ami nekünk Karinthy Tanár úr kérem-je, az a franciáknak A kis Nicolas. René Goscinny szövege, és Jean-Jacques Sempé rajzai olyan jól kiegészítik egymást, hogy a szerzőpáros nemcsak egy könyvet, hanem szintén egy egész sorozatot szentelt Nicolasnak, az égetnivaló rosszcsontnak, aki igazából mindig csak jót akar, de hát a körülmények…

Az 1960-ban indult könyvsorozat (a jelenlegi magyar kiadásban: A kis Nicolas, ami az első öt kötetet tartalmazza; A Kis Nicolas kiadatlan kalandjai; A Kis Nicolas kiadatlan kalandjai 2.) hihetetlenül népszerű lett Franciaországban, ezért különös, hogy csak 2009-ben vitték filmre Laurent Tirard rendezésében.


(Zárójelben, mert ha már a sorozatoknál tartunk, nem kerülhetjük meg a Szent Johanna Gimi jelenséget. Leiner Laura, már hét könyvből álló sorozata hatalmas sikert aratott a tizennégy, tizenhat éves korosztályban, és mára jellemzően általános iskolások olvassák. Egy elsős gimnazista lány naplóját olvashatjuk, illetve a sorozat többi kötetében, már nyomon követhetik az olvasók, gimnazista éveinek minden örömét, szomorúságát. A szerző által bevallottan szórakoztató irodalomnak készült köteteknek külön rajongótábora van. A Szent Johanna Gimi sorozat népszerűsége, talán köszönhető, „nagyon mai élő nyelvezetének”, és viszonylag aktuális témáinak, így a mai tizenévesek nagyon könnyen azonosulnak a könyvek a főszereplőjével Rentai Renivel, és barátaival Cortezzel, Virággal, Ricsivel. A neten külön fórumokon barátkoznak, ismerkednek a rajongók, idézeteket osztanak meg egymással a könyvekből, netes SZTJG magazint szerkesztenek, sőt volt olyan olvasó, aki csak azért kezdett el franciául tanulni, mert a Szent Johanna Gimi cselekménye egy francia szakos Gimnáziumban játszódik.)


Zárójel bezárva, evezzünk mélyebb vizekre. Ifjúsági irodalom témakörben, a kamaszkor lázadó korszakáról, és egészen súlyos problémáiról szól Gerlóczy Márton Igazolt hiányzás című könyve. A kötet nem nevezhető életrajzi regénynek, mert Gerlóczy csak huszonkét éves volt, amikor 2003-ban a könyv első kiadása megjelent.

„Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy felgöngyölítem a hosszú iskolai és gimnáziumi évek eseményeit, rögtön a vekker jutott eszembe, de akkor sem mint hang, hanem mint érzés, mint egy hatalmas, migrénszerű görcs. Úgy döntöttem hát, földhöz csapom a kis kakast, megállítom az időt és megpróbálom minél korrektebbül felidézni a múlt eseményeit, s hogy tisztán lássak, akár még alternatívákra is hajlandó vagyok, sőt megpróbálok majd tanácsokat megfogadni, időn kívül és talán teljesen feleslegesen. Lehet, hogy most se fog menni. Ami viszont a legfontosabb, hogy olvasni és magam előtt látni akarom a hajnalokat, reggeleket, utazásokat, buszon, villamoson, metrón, hegyre fel és hegyről le, hidakon át, Budán és Pesten, elérkezve tanárok és diákok sokaságához, galambszaros iskolapincék dohányfüstjébe burkolózva ismét.”  Gerlóczy első kötete hatalmas irodalmi sikert aratott, és napjainkban is számon tartott szépíró vált belőle.


Míg a századfordulón, és a két háború között született, vagy ebben a korszakban játszódó ifjúsági regények iskolás főszereplői, csapatban, barátságban, egymást támogatva vészelik át a bentlakásos gimnáziumokat, internátusokat, mint Ottlik Iskola a határon című könyvében, vagy Szabó Magda Abigélje, addig az 1960-as, 70-es évektől egyre több olyan ifjúsági regény jelenik meg, ahol a főszereplő egyedül, baráti támogatás nélkül, esetleg egy-két barát támogatásával kell, hogy túlélje a felnőtté válás viharait. Mintha ezek a könyvek anti-parafrázisai lennének azoknak a korábban megszületett regényeknek, amelyekben a gyerekből, a tárásak, barátok segítségével, és támogatásával válik felnőtt. Az anti-parafrázisok nagy elődje D. J. Salinger Zabhegyezője. A könyv főszereplőjét, Holdent, már a negyedik középiskolából rúgják ki, mikor megismerjük, és a regény folyamán egyedül, magára maradva  bolyong a gyerekkor és a felnőttkor határán, hogy végül hazataláljon.

Ilyen anti-parafrázis a már említett Igazolt hiányzás, Nicola Morgan Látlak, a dán Janne Teller Semmi, és a finn Seita Parkkola Vihar című könyve.  Ezek a könyvek mind valamilyen határozott társadalmi, vagy pszichés konfliktusra, problémára mutatnak rá. „Problémamegoldók” annyiban, hogy az olvasó is elgondolkozhat azon, hogy ő hogyan oldaná meg a főszereplők konfliktusait, így mutatnak utat a felnőtté válás bonyolult labirintusában.