Rutkai Bori, illetve a Rutkai Bori Banda új könyvéről és Cd-jéről (Űrdöngölők) Vörös Juli írt lendületes ajánlót, melyben rácsodálkozik a szélsebesen változóban fellelhető állandóra.

Nagy zsivány banda ez a banda! Konzerválják itten a friss levegőt. Vagy inkább az elmúlt 50 év konzervlevegőit bontogatják sorra? Teljesen összezavarják az embert.
Előbb egy víz alatti vurstliban biztosítanak arról, hogy nem vagyok egyedül, mulassak csak nyugodtan, aztán feltáncolhatok egy kis hóért a közeli hegyre, de persze közben egy bár félhomályába képzelhetem magam, amint épp lötyögök kezemben egy hűvös itókával, aztán ha jól feloldódtam és tudom már a refrént, kapok egy fagyimikrofont valami vajkrémes zsemlékkel teli viskóban, ahol aznap este a denevér öccse reppel.

Egyszerre vagyunk ott a világ összes elbűvölő szülinapján, ahol kisfülű gyerekek és nagyfülű öregek panelmondatait kóstolgatva veszítjük el teljesen a fonalat, és kész, kikapcsolt az agy. Megy a lüktetés, beindul a gépezet, a nosztalgiavonat minden ülése foglalt – összekeverednek a társaságok, összekeverednek a hátizsákok – s rájövök, az Űrdöngölés nem lehet más, mint a 20. és 21. század fordulójának egyik legfontosabb tevékenysége: rácsodálkozás a szélsebesen változóban fellelhető állandóra és az állandóságból előfortyanó újra.

Egészen pontosan rácsodálkozás leginkább szórakozási szokásainkra egy felhőtlen, mondhatni gátlástalan buli során, miközben végigpörög előttünk az elmúlt évtizedek minden említésre méltó filmkockája. Már ami az amolyan erős „nemzeti jelleggel” töltött mulatságokat illeti, mint a túrórudifalás vagy a világító rakott krumpli bezabálása (mint legtipikusabb tevékenység nyári éjjeleken), meg aztán az ilyen-olyan színházakban, iskolai színpadokon töltött délutánok és esték poros vagy éppen csillámos emlékei, no meg a habos kádfürdőben fantáziálás zsánerképe – mondjuk víziló méretűre nagyítva. Bár az utóbbi nem kifejezetten hungarikum, végig pontosan tudjuk, hogy itthon vagyunk: nem Izlandon, nem Amerikában, és nem is máshol. A „nemzeti jelleg” ennyit jelent – nem többet, de nem is kevesebbet; s ennek igen lehet örülni, mert ez ritkaság számba megy a mai gyerekzenegyártásban, ahol a magas kultúrát képviselők többnyire a népzenékből táplálkoznak, a középmezőny szintetikus buborékokat fúj, mainstream pocsolyákba nyúl – hol sikerrel, hol sikertelenül és van, aki lyukra fut valami progresszívben. Valóban a legritkább, hogy egy társaság vagy valaki egy szál magában valami meggyőzően élőre leljen, a szintézis hiteles, és érzed is, hogy nem zombikkal van dolgod, hanem mindenki az, aki és minden az, ami. Ilyenkor történhet csak ilyesmi:

„Egy nagy kupiban, képzeljétek, én is elvesztem,
Olyat találtam, amit nem is kerestem.
Egy nagy kupiban, képzeljétek, mi is elvesztünk,
Olyat találtunk, amit nem is kerestünk.”

Ezen a lemezen és ebben a könyvben a Sárkányjárgány és a Pizsamátor után a totális szabadság eszménye tekeredik végig (tánccal, úszással, repüléssel) és hozzá valamiféle zsigeri jóindulat minden emberi szokás iránt. Az Űrdöngölők szeretik a földi életet és bár habzsolják is az itteni javakat, nem ragadnak bele a fogyasztásba – minden rágógumiból kitépik magukat: szabadon asszociálnak mindenre, fánki nekik minden, ami élő. És élnek is istenigazából.

Nincs olyan muzsika, amin ne csavarnának egyet – a 2000-es évek elejének karakteres alternatív elektronikus zenei emlékei bugyborognak össze meditációs cédék női hangjaival, bábszínészek édes éneke hajol át flitteres bárzenékbe – minden buliba bedobnak egy málnaillatú füstbombát és nem kell várják a hatást, mert nincsenek idegenek, mindenki mindenkit ismer és mindenki mindenkinek a barátja. Összeérnek a generációk, egymásra dőlnek ízlések és pofonok, és nem vicc: kéz a kézben a tuc-tuc dalra ugrándozó partiveréb, a Kukutyinban fagylaltozó királylány, a petrezselymes levespelyhet befaló robot és az égen ragyogó aranyló Űrhering.

„Tesókám, nyújtsd a kezedet,
Itt vagyok, gyere közelebb!
Ne félj, el nem veszünk,
Ha nagy a kupi, akkor is együtt leszünk!”

Kell ennél több útravalónak az élethez? S közben mindez csak úgy megtörténik minden erőfeszítés, sulykolás vagy odamondogatás nélkül. Észrevétlen olvadunk bele a tutiba az illusztrációk leplezetlenül cukorkaszín színfalai közt, ráadásul egy selymesen suttogós, igazán nőies zsongásban, amiből egyáltalán nincs kedvünk kiszállni, csak, amikor már nagyon elfáradtunk és nem akarunk mást, csak az égboltot kémlelni.

„Öt perc repülés,
nem sok, nem kevés,
Gyertek, kezdjük el,
Karjainkat emeljük most fel!”

(Az első két idézet a QΠ (Kupi) c., a harmadik pedig az Öt perc repülés c. dalból származik.)

Rutkai Bori: Űrdöngölők (Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2018) A Rutkai Bori Banda űrbéli vendégei a lemezen (többek között): Sena Dagadu és Mező Misi énekesek, Hajdú B. István sportriporter.

A Rutkai Bori Banda következő koncertje április 14-én 11-kor lesz az Eötvös 10-ben.