Cukiság és őrültség minden mennyiségben

Kiskobold fejére esik egy beszélő kalap, és ettől Kiskobold is, meg a kalap is megzavarodik... Majoros Nóra olvasónaplója Mandl Péter és Dániel András könyvéről, a „Kiskobold és a szőrös idegen”-ről.


Forgatom a kezemben ezt a könyvecskét, simogatom, szagolgatom, és azon gondolkodom, hogyan is fogalmazzam meg, amit mondani szeretnék róla. A legjobb lesz, ha a címével kezdem: Kiskobold és a szőrős idegen, az írója Mandl Péter, az illusztrátora Dániel András.

Kiskobold és a szőrös idegen

Nem kétséges, hogy kézbe való, kedves és érdemes könyvecskéről van szó. A borítója már-már szemtelenül tökéletes. Ha az ember belelapoz, ugyanez a biztos kézzel rajzolt, friss és humoros grafikai biztonság veszi körül. Cukiság és őrültség minden mennyiségben, jó elveszni benne, és ismerkedni, nézegetni, mielőtt olvasni kezdi az ember.

Aztán valami furcsa történik az első fejezetnél. A történet alapvetően egyszerű, a mesét indító helyzet – mármint hogy Kiskobold fejére esik egy beszélő kalap, és ettől Kiskobold is, meg a kalap is megzavarodik −, biztató. Mégis döccen a történet, a sok szünetből, nyelvi poénból nem áll össze kerek egésszé. Nehéz felolvasni, és a kéznél lévő gyerek is inkább elkalandozik a párnák között, és kibányászik magának valami kacatot a plüsstengerből. Nem is a történettel vagy a szöveggel magával van a baj, hanem a ritmusával. Talán MOM, a Módfelett Okos Mackó kacsintgat kifelé a könyvből annyira, hogy inkább engednénk, hadd menjen a málnásba.

No de ha az ember nem adja fel, a második és harmadik epizódban az író ugyanolyan friss és biztos kezű mesélővé válik, mint az illusztrátor a legelső laptól, sőt, a borítótól. A második történet törpevendégsége közel egy hónap elteltével is emlékezetes a mesehallgató (és felolvasó) számára, annyira, hogy mindketten megpróbáltak már tányérba harapni. Sikertelenül. A harmadik mese pedig nem csak vicces, hanem szép is, és ennek már jól áll az a lazaság a szövegben, ami az elsőt szétszabdalta. Mire vége van, a mese annyira bekuckózza magát az ember belsejébe, hogy elszomorodik, amikor becsukja a csíkos farkincával díszített hátlapot.